Sziasztok!
Úgy alakult, hogy a frissen vásárolt telkünkre tervezett ideiglenes kerítés megvalósításának mikéntjét hagyom itt most örökül a jövendő nemzedék és a kísérletezgetni vágyók számára.
Elöljáróban annyit, hogy terveim szerint faoszlopos dróikerítést fogunk majd felállítani ideiglenesen, míg tart az építkezés. Megelőzve ezzel, hogy a daruskocsi és betonkeverő szimulátorokon edzett, és Éva vermuttal melegített sofőrjeink nehogy keresztülhajtsanak álmain kerítésének kellős közepén.
Szóval ma reggel meg is jött a fa. (Mikor megrendeltem szép, egyenletes 12cm-es átmérőjű oszlopok lebegtek a szemeim előtt.) Hát, mire lepakoltuk a teherautóról leszállt a tököm is. Valszeg azok az ágak lehettek 12cm-esek amiket levágtak az oszlopról, mert útban voltak a szállításnál. Mind combomnyi vastag, tuti hogy a kanadai mamutfenyőkhöz igen közel álló fenyőfafajtából sikerült oszlopokat rendelnem. És én ezzel akartam döngölni. Hát az első nekirugaszkodásnál megsűlyedt volna a derekam. Ugye kesztyű sem kell, még is csak nyár eleje van, meghát férfiból van az ember. Na az oszlopok törzse meg olyan mint a PROFI WC-papír. Szépen lesímogatja a bőrzetet az ember testrészeiről. A TESCO-ban biztos lehet venni fillérekért valahol a trapista sajt és a pakfol között, de lehet, hogy a düledező szenes sufniban is akad két jobbos pár, úgy hogy ne sajnákjuk rá az energiát és szerezzük be. Itthon pakoltuk le végül, a telekre nem akartam kitenni egy "ne lopd el" táblával a tetején, úgy is hiába. A kis rohadékoknak lábuk nő a holdfényben és úgy elfutnak, mint a picsa.
Szóval készítsük össze mindazt amire szükségünk lehet a kerítésépítés során, nehogy a helyszinen derüljön ki, hogy nem vittünk sört magunkal. Tehát, kellhet ásó, napfaktor 5000, meg mérőszalag és egy pár gyújtósméretű fadarab kitűzni a helyszint, meg fogó, meg kúrvasok türelem. Első nekifutásra mérőszalagból csak 2m-est találtam itthon, de mire azzal végzek a 45-ös hosszanti oldallal felépül a ház. De semmi baj, mert kiderült, hogy apósomnak van itthon egy 30m-es is valahol a kredenc mélyiben. 
Sejtettem, hogy nem digitális, lézeres móka lesz GPS koordinátás rásegítéssel, de amit kaptam az még ezen is túltett. Hát tuti, hogy annó még ezzel mérték ki a 3-as metró alagútjainak peronjait. A számok nem igen látszottak rajta, de úgy lehetett sejteni, hogy hol is vannak a cm-ek skálázva. Balta, csákány és kézifűrész is kelhet. az utóbbi nemtom minek, inkább csak amolyan lelki megnyugtatás, mert ha ténylegesen fűrészelésre kerülne a sor hát a kézi fogassrác sikítva szaladna hazáig, ha bemutatnám neki ezeket az oszlopokat. (Mondjuk még csak nem is haragudnék rá ezért)
Indulás, szálfára fel! De mi a fasszal fogjuk ezeket az oszlopokat elvinni a telekre. Első pillantásra megakadt a szemem a citroen picassomon. Majd gyorsan tovább is ugrott. Neeem, ezt már nem és egyébkén a párom is lecsapja a fitymámat érte, ha ejtek egy alkarnyi karcolást rajta. Apósom mentő ötlettel állt elő. Van egy taliga hátul nekitámasztva a csírkeól falának. Két kerekű, jelentette ki mire anyósom rávágta, hogy dehogy kettő, négy kerekű az. Na miután jól egymásnakfeszítették állításaikat együtt indultnk megoldani ezt a rejtéjt. Csak Kétkerekű lett az a szar, de a mi céljainkra így is megfellt. Letkarítottam róla a mérhetetlen mennyiségű pókhálót, amiből az arachbophobia kövkező 30 részére is jutott volna bőven díszletnek, és szépen elkezdtük rápakolni a rönköket.
Ilyen szépen megkezdve katonás sorba felpakoltuk rá 6db-ot. Többet nem mertünk a kora miatt. Közben két nyugdíjjas szaki húzott el mellettünl és hát mingyá akadt egy-két megjegyeznivaló, ami illendő is így faluhelyen. "Csak le kéne háncsoltatni, úgy tovább tart", mire a másik "Szurokba kő mártani a végit oszt úgy leütni". Na mivel nem terveztem óriásméretű üstben szurkot rotyogtatni a telken, (Dobókapitány meg ráöntögette az összeset a török fejére) és hát leháncsoltatni sem volt kivel így elengettem a fülem mellett ezeket a jótanácsokat. Amint elkészült a kocsi indultunk is a telekre. kb 1km -ert kellet vonszolni magunk mötött, át a falunk keresztül, közben meg reméltem, hogy nem ismer fel senki, mert elég nagy bénaságnak tünt a dolog. (Mondjuk így utólag belegondolva sem változott meg a véleményem róla, de nem is érdekes) Amint kiértünk ledobáltuk amit hoztunk és már neki is indultunk a végtelen pusztának. Afaszom gondolta, hogy ilyen nagy ez a telek, még kicsinek is tünt a 900 négyzetméter, de mikor egyenként kellett a telek végibe cibálni ezeket a rönköket hát többször is elmondtam egy miatyámkot, hogy nem az 1100-est vettük meg. Órányi méricskélés és elmélkedés után állt az első oszlop. Ó a mi büszkeségünk
. (Már csak 44 ilyen van hátra.) Szépen lassan kimértük a telek négy sarkát, majd azokat leütve és madzagot kihúzva kirajzolódott a telek és a kerítés körvonala is. Na ez boldog pillanat volt, többször is könynes arcal álltunk a kamera elé. Majd teltek, múltak az órák, fogytak a rönkök, és a vidám pillanatok is. Mire végeztünk az első adaggal a mozgásunk olyan lett, mit a robotzsarúnak miután 3x megpördül a rendőrautóval és rágyújtottak egy benzinkutat. Ja a pofánk meg úgy leégett, mint a jó szakmunkásembereknek. Pedig Itthon még a párom át is kent a fiam naptejével. De mi csak haladtun meg égtünk. Mikor megkordult a bélésünk felvettük a kapcsolatot a csapat női felével. Mikor pozitív választ kaptunk a van e már ebéd készen kérdésre, egy szemhunyás alatt összepakoltunk minden értékesnek tűnő szerszámot és villámsebesen robogtuk haza magunk mögött vonszolva a talicskát. Útközben jeleztem a páromnak, hogy egy jéghidek kólát vásároljon be mire hazaérünk. Eleget is tett a kérésemnek és olyan hideg kólát vett , hogy az ellensúlyozta még a globális felmelegedést is tán, de mi csak fagyasztottuk a napon szárított torkunkat vele. Az ebéd pörkölt és tarhonya meg némi savanyó. Igazi turbó a kétkezű munkások számára. Hát a teli has már kevésbé így többszöri nekifutásra is ülve maradtuk és csak bambultuk a kiürült kávéscsészében megrekedt zaccot.
folytatása következik, mert ugye az építkezés egy örökkévalóság, és talán még a pokolban is akad majd valami tennivaló...
