Építkezünk

Szóval az előző bejegyzéshez folytatásképpen annyit, hogy a kerítés vágre áll. Ami hátra volt még a nagykapu elkészítése és felszerelése. Le is rajzolgattuk, hogy mit, hogy kellene vágni. Irány a fatelep. Besonfordáltam, mint ha csak a církuszban lennék. Gondoltam jól elnézelődgetek és elosongatok mint a menyét a kertek alatt a nagy farakások között és közben kigondolom, hogy mire is lesz szükségem. Majd hírtelen, egy szemhúnyás alatt ott termett egy fiatalember, hogy hát segíthet e. Na meglepetésemben abban a pillanatban el is felejtettem, hogy tulajdonképpen mi a fenét is keresek én ott. Hebegés habogás után kinyögtem, hogy kerítéslécet vennék, ha van. Mikor kiválasztottuk és felszereltük a kocsira az anyagot elugrottam ajtópántért is, amiről kiderült hogy igazából diópántnak hívják és persze van. Nyomban vettem 6db-ot és irány az udvar fűrészelni a deszkákat. Mikor elkészültem a bakokkal és bemértem a csapok helyét -na ezt csak én merem csapolásnak hívni, mert egy szaki tuti levágná a karomat, ha ezt meglátná- mán nyúltam is a fűrészért. Apósom hozta a kéziszerszámot, amin több volt a rozsda mint a fog. Nemtom honnan szedte, de gondoltam egy próbát megér. Mint ha egy beolajozott márványtáblának estem volna neki, egy tapodtat sem haladt befelé az a szar. Mondtam, nézzünk mán körül a fészerben hátha akad legalább egy olyan ami ebben az évszázadban készült. Előkerült lombfűrész, de akkora hogy készilabdakapunak is megállta volna a helyét. Ennek volt kistestvére is ami megért egy nekifutást. Az első rántásra a nyílegyenes vonal mellett húztam el olyan jó félkörívnyit, szóval le is tettem had pihenjen. Volt még fakeretes fűrész aminek a kerete fehér szigetelőszalaggal volt áttekerve had tartson és akkora fogak voltak rajta mint egy 20ft-os. A végn csak kiderült, hogy egyáltalán nincs használható fűrész a háztartásban, így hát irány a baumax. Na ott sikerült vennem pár használható darabot és le tudtam fűrészelni a deszkákat. Ezeket szépen kivittük a telekre, összecsavaroztuk és beborítottuk őket dróthálóval. Ezek után fogtuk a diópántokat és egyenként elkezdtük felcsavarozni őket az oszlopokra, majd arra rácsavaroztuk a kaput. Amint a másik oldalnak nekirugazkodtunk mingyá nagy meglepetés támadt. ANNAK A ROAHDT DIÓPÁNTNAK VAN JOBBOS MEG BALOS FEL IS ÁM!!! Hogy szakadna meg aki kitalálta és páratlanul eladta nekem. Na de találékony a munkás ember, felszereltük fordítva. Így is nyílik a kapu, és ráadásul takarja is a jól elvégzett szakmunkás terméket : )